A művészet számomra nem csupán egy kifejezési forma, hanem egy különleges módja annak, hogy megállítsam az időt, megőrizzek egy pillanatot, egy fényt, egy érzést.
A Szovjet Unióban születtem és az Ukrájnaban, Krím félszigeten nőttem fel. Már gyermekkoromban erős kapcsolat alakult ki köztem és a képzőművészet között. 1999-ben végeztem művészeti iskolát, ahol megismerkedtem a rajz, a festészet és a szobrászat alapjaival. A művészet iránti érdeklődésem később sem szakadt meg, még akkor sem, amikor az építészet felé fordultam.
2006-ban építész diplomát szereztem a Krími Természetvédelmi és Üdülőépítészeti Akadémián. Az építészet sokat adott a művészi látásmódomhoz: megtanított figyelni a térre, az arányokra, a perspektívára, a vonalak ritmusára.Itt is tanultam a szobrászat és képzőművészetet.
Később Budapestre költöztem, amely új fejezetet nyitott az életemben és a művészetemben is. A magyar főváros különleges inspirációt jelent számomra. Épületei, utcái, a Duna fényei és tükröződései, valamint a város történelmi hangulata gyakran jelenik meg a festményeimen.
2009 és 2012 között különböző művészeti kiállításokon és pályázatokon vettem részt. Ez az időszak fontos állomása volt művészi fejlődésemnek, és lehetőséget adott arra, hogy bemutassam munkáimat, valamint új tapasztalatokat szerezzek.
2012 után elsősorban magángyűjtemények számára készített egyedi, megrendelésre születő alkotásokkal kezdtem foglalkozni. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb figyelmet fordítottam munkáim online bemutatására és nemzetközi közönséghez való eljuttatására.
Szeretek utazni, és minden utazás új benyomásokat ad. Számomra egy-egy város, táj vagy tengerpart nem egyszerűen megfestendő téma, hanem egy érzés, egy hangulat, amelyet szeretnék megőrizni és továbbadni a nézőnek.
Leginkább a tájképek, városi jelenetek, portrék világa vonz. Festményeimen az olaj- és akrilfestészet mellett akvarellel, selyem- és textilfestéssel is dolgozom. Szeretem felfedezni az anyagok különböző lehetőségeit, és számomra különösen izgalmas, amikor egy hagyományos festőfelület helyett például egy ruhadarab válik „vászonná”.
A festészetemben fontos szerepet kap a fény és a szín. Nem a valóság tökéletes másolására törekszem, hanem arra, hogy visszaadjam azt az érzést, amelyet egy adott pillanatban átéltem. Egy napfényes utca, egy régi épület, egy virág vagy egy táj számomra akkor válik igazán érdekessé, amikor érzelmet ébreszt bennem.
A művészet számomra elsősorban párbeszéd. Párbeszéd köztem és a világ között, de egyben párbeszéd a nézővel is. Amikor valaki megáll egy képem előtt, és saját emléket, érzést vagy történetet fedez fel benne, úgy érzem, hogy a festmény valóban életre kelt.
A résztvevő nem aktív ebben a kiadásban
A résztvevők kizárólagosan felelősek saját tartalmaik kezeléséért, valamint a közzétett anyagok publikálásához szükséges valamennyi engedély beszerzéséért.
Post
Story
Whatsapp