Csekő Andrea: Gyerekkoromban felhő akartam lenni

"A kiállítás egy egyszerű kérdésből fakad: mi az a szín, amely leginkább körülvesz bennünket? Számomra a válasz a kék. A kék egyszerre kötődik a körülöttünk lévő világhoz, az éghez, vízeinkhez és egy belső, nehezen megfogalmaz

…gyerekkoromban felhő akartam lenni.

…Ha felhő volnék;

Feletted megjelennék, majd mintha ott se lettem volna szétfoszlanék. De ha néznél, látnád, hogy átalakulok… A felhők közé nem tudtok velem jönni!

De hoztam pár részletet az égboltból…

A kiállítás egy egyszerű kérdésből fakad: mi az a szín, amely leginkább körülvesz bennünket? Számomra a válasz a kék. A kék egyszerre kötődik a körülöttünk lévő világhoz, az éghez, vízeinkhez és egy belső, nehezen megfogalmazható tapasztalathoz. A festményeken azonban nem az égbolt vagy a felhő ábrázolása a cél, hanem annak a változó érzékelése, ahogy a felület a figyelmünk hatására elkezd átalakulni.

A képek első pillantásra nyugodt, szinte monokróm felületként hatnak. Időt szánva a figyelemmel a szín kitágulni látszik, a statikus kép pedig mozgásba kezd. A több, egymásra épülő lazúros réteg és az egymás mellé sorolt ecsetvonások egyfajta rendszert hoznak létre.

Ez azonban nem egy meghatározott forma megjelenítésére szolgál, hanem a képsíkon belüli

tér és a szín viszonyát vizsgálja.

Ezzel párhuzamosan a festmény és a tér kapcsolata is fontossá válik. Foglalkoztat, hogy meddig tekinthető festménynek egy mű, amikor megváltozik a hordozó formája, miközben anyag összetételében továbbra is ugyanabból épül fel, fából, vászonból és olajfestékből. A kérdés nem csupán az, hogy mi a festmény, hanem az is, hogy hol kezdődik és hol ér véget.

A kiállításon egyes munkák önálló műként is értelmezhetőek, ugyanakkor egymáshoz és a kiállítás teréhez viszonyítva egy nagyobb térbeli konstrukciót alkotnak. A tér így nem csak egyféle hordozó felület vagy a művek bemutatásának helye, hanem maga is a művek közötti kapcsolatok része lesz.

Hogyan válik érzékelhetővé a mű és befogadó közötti folyamat? Nem egy előre meghatározott jelentést szeretnék közvetíteni, hanem egy nyitott, tapasztalati teret létrehozni, amelyben a néző saját figyelme, mozgása is alakítja a mű értelmezését. Ebben a találkozásban egy másik, láthatatlan alkotás is létrejön, a befogadó saját élménye, emléke és belső képe.

Megnyitó:

2026. szeptember 10. csütörtök, 19 óra

Megnyitotta:

Makra Laura művészettörténész, kurátor

Megtekinthető:

2026. szeptember 10-29.

Nyitvatartás:

hétköznap 12-18 óra között, hétvégén előzetes egyeztetést követően tekinthető meg a kiállítás.

Bejárat:

Artus Stúdió / Galéria: 1116 Budapest, Sztregova utca 1. (gyártelep főkapu, sorompó).

Szervezők