Láthatóvá kívánom tenni azt, amit nem látok, – mindezt festői eszközökkel.
Az engem körülvevő világ látványa és a bennem leülepedett élmények nyújtják a vizuális alapot, a kiindulópontot. A sík felület, a vászon munka közben megnyílik minden irányban, széles lesz, mint a világ, ege végtelenbe nyílik, a földben út vezet mélységek felé. A képi világ figuratív, de tartalmában elvonatkoztatott. Külső és belső terekben vándorol a tekintet, mintha egy útkereső lábnyomait követné tág tájban vagy útvesztőben.
Festményeim összefonódnak, mint egy történet képkockái, majd darabokra hullanak szét, mint egy történet szétválasztott és összekevert képkockái. A történet nem volt és nem is lesz összeszőve általam. A fragmentumokban nagyon személyes és nagyon személytelen mondanivaló rejlik. Helyszínek és emberek ismétlődő megjelenése képezi az elbeszélés lazán tekergő fonalát..
Álom és valóság, álmodozás és jelenlét, jelen és múlt, élet és halál, magány és szerelem, öröm és búbánat – állapotok, melyekből az átlépés kalandos. Ha az egyik állapotban vagyok, a másik hiánya félelmetes és mágnesként vonzó. A kettő között találok rá a lehetőségre, hogy mindkettő látótávolságon belül legyen. Hiányérzetem csillapítása végett őrzöm, vászonra rögzítem a változót és a múlandót, betöltöm az ürességet, megvalósítom a vágyálmokat. A képek végül nem azt sugallják, ami elillan, hanem azt tárják fel, ami nem múlik el.
A résztvevő nem aktív ebben a kiadásban
Post
Story
Whatsapp