Tamara Mikler képei nem csupán vizuális élmények. Együtt a művek egy liminális teret képeznek. Ez eredetileg a néprajzban és antropológiában használt fogalom, amely ma már a pszichológiában, az építészetben, az esztétikában és a művészetelméletben is központi jelentőségű. Átmeneti állapotot, küszöblétet vagy köztes teret, fázist vagy helyet, amely már nem az, ami eddig volt, de még nem is az, amivé válhat.
Mikler műveinek nem szigorú, inkább intuitíven felépített, változékony képi struktúrája még lehetőséget ad az újra rendeződésre, amivel a művész kérdéseket tesz fel. Hogyan látjuk a világot? Mennyire vagyunk még fogékonyak az egykori életünk elfelejtett, de a mélyben vágyott egyszerűbb, természetesebb formáira? Az ősi ösztöneinket tudjuk-e újra használni a modern, szervezett, racionális felszín ellenére? Mennyire vagyunk képesek összeegyeztetni a modern technológiát a régi, elfeledett szimbólumok és mítoszok erejével, vagy elfedjük a technológia hamis illúzióival? Ez a cím Guardians, Őrzők egy felhívás és figyelmeztetés. Mikler Őrzői szilárdan állnak a határvidéken, és néma jelenlétükkel kérdezik tőlünk: ha hagyjuk, hogy a mi izgalmas és vonzó, de élettelenségre ítélt birodalmunk végleg elnyelje őket, vagy szabadon engedjük őket velünk együtt élni? (Muladi Brigitta)
Post
Story
Whatsapp